A fagylaltospoharak története a változások és az innováció útja, az ősi luxustól a modern kényelemig, fejlődésük pedig magának a fagylaltnak a fejlődését és a társadalmi fogyasztási szokások változásait tükrözi.
A fagylalt eredete több száz évre vezethető vissza, amikor a desszert luxusnak számított. A legkorábbi fagylaltos csészéket általában az arisztokraták és a gazdag családok használták, és főként ezüstből vagy kerámiából készültek. Ezek a korai csészék nemcsak funkcionális eszközök voltak, hanem az identitás és a státusz szimbólumai is. Például a 18. századi Európában a fagylaltos csészéket gyakran kézzel faragott részletekkel díszítették, hogy megmutassák tulajdonosaik gazdagságát és ízlését.
A technológia fejlődésével és az ipari forradalom megjelenésével azonban a fagylaltkészítés népszerűbbé vált, a fagylaltospoharak kialakítása is megváltozott. A 19. század végén és a 20. század elején a fagylalt már nem csak a felsőbb osztály csemegéje volt, hanem a tömegek számára is elérhető csemege lett. Ebben az időben a hagyományos ezüst- és kerámiapoharakat fokozatosan felváltották a praktikusabb anyagok, mint például az üveg, a papír és a műanyag. A változás fő mozgatórugója a fagylaltgyártás és az ellátási láncok modernizálása volt, amely lehetővé tette a fagylalt gyorsabb és alacsonyabb költségű előállítását és forgalmazását.
A papír megjelenése fagylaltos poharak fontos újítás volt ebben az időszakban. A papírpoharak nem csak olcsók, de egyszer használatosak is kényelmesek, kielégítve a gyorsszerviz-ipar igényeit. A 20. század elején, a gyorséttermi kultúra térnyerésével egyre gyakoribbá vált az ilyen eldobható poharak használata. A papírpoharak dizájnja tovább fejlődött, a kezdeti egyszerű stílusból fokozatosan kifejlesztve a különböző színeket és mintákat, növelve a fogyasztók választékát és élményét.
A műanyag fagylaltos poharak bevezetése tovább növelte a fagylaltos poharak népszerűségét. A műanyagok nemcsak tartósabbak, hanem alkalmazkodnak a különböző formájú és méretű tervezési igényekhez is. A 20. század végén a műanyag poharak a fagylaltozók és gyorséttermek standardjává váltak. Az alapvető funkciókon túl ezek a csészék sok kreatív dizájnt is tartalmaznak, például ráhelyezett kanalakat, újrafelhasználható mintákat, és még testreszabott, márkalogókkal ellátott csészéket is.
A 21. századba lépve a környezettudatosság javulásával új trendek jelentek meg a fagylaltos poharak tervezésében. Egyre több fagylaltos csésze használ lebomló vagy újrahasznosítható anyagokat, például biológiailag lebomló műanyagokat és pépet. Ez a változás nem csak a fogyasztók környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásainak felel meg, hanem a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásra tett erőfeszítéseit is tükrözi. Emellett számos márka a csészék esztétikus kialakítására is figyelt, hogy vonzza a fogyasztókat és javítsa a márka imázsát.
